"Az építészet megkövesedett zene." Goethe (1749-1832) német író mondata összefoglalja az építészet egyik elsődleges feladatát: művészetet csinálni, de egy másfajta művészetet, ahol a tégla és a cement a nyersanyag.

Az "építészet" szó a görög "arché" (első vagy fő) és a "tékton" (épület) szavak kombinációjából származik.

Napjainkban az építészet az ember és a tér kapcsolataként definiálható, vagy inkább úgy, ahogyan az ember beavatkozik a környezetbe azáltal, hogy kedvező esztétikai és funkcionális feltételeket teremt a lakhatáshoz, a környezet használatához és szervezéséhez.

Már láthatod, hogy a mai posztot mind ennek az ősi művészeti formának szenteljük, igaz? Nos, akkor meghívunk téged, hogy tarts velünk ebben a posztban, és ismerd meg az építészetet és annak egész történetét, fedezz fel többet erről a művészi építési és életmódról, amely a múltban alakította történelmünket, a jelenben irányítja életünket, és már most jelzi a jövő alapjait.a jövőben. Jöjjön és nézze meg:

Az építészet és a koncepció rövid története

Az építészet a vizuális művészet egy olyan fajtája, amelyet az emberiség évezredek óta ismer, és amely jelenleg is jelen van e csodálatos kék bolygó minden lakójának életében. Az építészet alakítja mindannyiunk életét. Az építészet felelős a köz- és magánterek létrehozásáért, amelyek egyszerre képesek egyesíteni a funkcionalitást, az esztétikát és a kényelmet.

Nem lehet pontosan megmondani, hogy az építészet mikor és hol jelent meg az emberiség történetében, de már az őskortól kezdve megfigyelhető az ember azon törekvése, hogy a teret, amelyben él, úgy alakítsa, hogy biztonságosabbnak és kényelmesebbnek érezze magát.

Az építészet korai időszakában az épületek alapvető nyersanyaga az agyag, a víz és a nap volt: ez a három összetevő kellett a nyers téglák előállításához - amelyeket ma is használnak, különösen most, amikor az építészetben a fenntartható trend terjed. A legkorábbi ismert téglaházak i. e. 7000-re nyúlnak vissza a Közel-Kelet és Közép-Ázsia közötti térségben. Az agyag mellett aaz építkezésekhez gyakran használtak követ és fát is.

Az ókori építészet azonban nem csak házakról szólt, sőt, ami a mai napig fennmaradt, az nagyrészt templomok, sírok és paloták, amelyeket elsősorban az istenek imádására építettek. Ebben a tekintetben az építészet és a vallásosság már régóta kéz a kézben jár.

Építészet az ókori világban

Az építészet az emberiséggel együtt fejlődik, mind technológiai, mind társadalmi és kulturális szempontból. A múlt nagy építészeti alkotásai az emberről, életmódjáról, hitéről és társadalmi életmódjáról mesélnek. Ismerje meg azt a három fő civilizációt, amelyek kiemelkedtek az építészetben, és mind a mai napig inspirációként szolgálnak:

Egyiptomiak

Az egyiptomi civilizáció Krisztus előtt mintegy négyezer évvel keletkezett a Nílus folyó mentén élő népek politikai egyesülésével. Az egyiptomi építészetre, akárcsak az őskori népekére, az isteneknek szentelt nagy templomok, valamint a fáraók híres sírjai voltak jellemzőek.

Az egyiptomiak voltak azok, akik kifejlesztették a kőből való építkezési technikát, mert számukra az agyagtégla nem jelentett tartós anyagot, ami ellentétes volt e nép minden gondolkodásmódjával, amely az örökkévaló és megváltoztathatatlan eszméjében hitt.

Az egyiptomiak egyik legnagyobb hozzájárulása az építészethez azonban az volt, hogy a kövek egymásra helyezéséhez fából készült szerelvényeket használtak, ami kiküszöbölte a kövek összetartásához szükséges gitt használatát. Ezzel a technikával hatalmas kőtemplomokat lehetett építeni, nagyon nehéz tetővel. A piramisok ma is ott vannak, hogy megmutassák az egyiptomi építészet erejét és leleményességét.

Görögök

A görög építészet a mai napig klasszikus építészetként ismert. A görög épületek matematikailag tökéletesek voltak. Bár műveik többségének vallási indíttatása volt, a görögök a racionalitás mesterei voltak. Minden, amit építettek, számításokon, szabályokon, arányokon és perspektíván alapult.

A görög épületek fő anyaga a márvány volt, amelyet az egyiptomi horonyvágási technikához hasonlóan használtak. A görög templomok és városok túlélték a korszakokat, és ma az építészet szépségét és történetét csodálók számára elismerésre méltó tárgyakká váltak.

Rómaiak

A rómaiakra nagy hatással voltak a görögök, de az építészetben hoztak egy különbséget: az íveket. A római építészetre a rómaiak gyakorlatias és harcias szellemisége által ihletett templomok, emlékművek, szobrok és ívek jellemzőek. A szépséggel való törődést azonban nem vetették el, ennek ilyen bizonyítéka a Colosseum és a Diadalív.

A rómaiaknak az építőanyagokat is az általuk lakott hely valóságához kellett igazítaniuk. Ők voltak azok, akik megalkották azt az építési technikát, amely a vulkanikus homokot mészkővel és törött csempével keverte.

Ez a keverék, a cement ősi rokona volt a felelős például a Pantheon kupolájának felállításáért, amely egy 43,2 méter magas monumentális mű, egyetlen tartóoszlop nélkül.

Építészeti stílusok

Az évszázadok során az építészet mint művészet megszilárdult, és saját stílusai alakultak ki, akárcsak a képzőművészetben és a zenében. Nézze meg az alábbiakban a főbb építészeti stílusokat:

Klasszikus stílus

A klasszikus stílus eredetileg a görög-római építészeti hagyományok által inspirált minden építkezésre vonatkozik, azaz a szimmetriára, a szilárdságra, a merev és strukturált anyagok, például a márvány és a kő használatára.

A klasszikus építészetre is jellemzőek a józan, fényűző és funkcionális épületek, amelyek fő jellemzője az ember és társadalmi kapcsolatai.

Középkori stílus

A középkor építészete tíz évszázadot ölel át, az 5. századtól a 15. századig. Ebben az időszakban olyan egyedi és összetéveszthetetlen stílusok alakultak ki, mint a gótika, a romantika és a bizánci stílus. E stílusok közös keresztény ihletésűek, mivel az építkezések az egész időszakban a katedrálisokra és templomokra összpontosultak.

A gótika egyik legnagyobb szimbóluma az 1163 és 1250 között épült párizsi Notre-Dame-székesegyház. A hatalmas templomok csúcsos tornyaikkal az ember kísérletét jelentették arra, hogy megérintse az eget és kapcsolatot teremtsen az istenivel.

Teljesen más, mint például a klasszikus építészet, amelynek az ember és társadalmi-politikai viszonyai voltak a fő inspirációi, még az isteneknek szánt művek esetében is.

Reneszánsz stílus

A reneszánsz stílus nem sokkal a középkor után, a 14. század végén és a 16. század közepén alakult ki, és szembe ment mindazzal, ami addig érvényben volt. Az ember, az értelem és az antropocentrizmus, vagyis az az elképzelés, hogy az ember a mindenség középpontja, a stílus fő jellemzői. Ebben az időben a mű szerzője újra aláírta alkotását - ami a középkorban nem történt meg.A korszak olyan neves képviselői, akiket a mai napig csodálnak, mint Raffaello és Leonardo da Vinci, de a reneszánsz építészetben Vignola, Alberti, Brunelleschi és Michelangelo a legfontosabb nevek.

A perspektíva és a formatervezés a korszak építészeti projektjeinek védjegyévé vált, a reneszánsz leghíresebb alkotásai a római Szent Péter-bazilika kupolája és az olaszországi Firenze kupolája.

Modern stílus

A "modern" kifejezés ellenére a modern építészet nem annyira aktuális. Ez a stílus a 20. század elején vált uralkodóvá az építészetben, teljesen szakítva a korábbi stílusokkal. Ezúttal nem templomok, katedrálisok vagy templomok, hanem gigantikus épületek és felhőkarcolók jelzik a 20. századi ember új életstílusát.

A modern építészetet mindenekelőtt a funkcionalitás jellemzi, nincs többé díszítés és túlzó dekoráció. Az egyenes vonalak és az egyszerűség a stílus mottója. A modern stílus olyan fogalmakat is értékel, mint a szocializáció, az integráció és az együttélés, ezért nagyon gyakoriak a széles fesztávú és szabad terekkel rendelkező modern alkotások.

A modern építészet másik erős védjegye a fenntartható és környezettudatos koncepcióval rendelkező alkotások, olyan trendek, amelyeknek állandóvá kell válniuk, ilyen például a "30 St Mary Axe", egy 180 méter magas londoni épület, amelynek energiafogyasztása fele a hagyományos épületekének.

Az 1919-ben alapított német Bauhaus iskola a modernizmus mérföldköve volt az építészetben, és a mai napig világszerte hatással van az építészekre és művészekre.

Kortárs stílus

A kortárs építészet a huszadik század utolsó évtizedeit öleli fel, és egészen napjainkig tart. Ezt az építészeti stílust két különböző irányzat jellemzi: az egyik a modernista koncepciókat sajátítja ki, és a már megalkotott koncepciókra alapozva újraértelmezéseket és új javaslatokat mutat be. A másik irányzat dekonstruálja az egész modern mozgalmat, és valami teljesen újat javasol, így akárAz építészetről való gondolkodásmódot dekonstruktivista építészetként ismerték meg.

Tény, hogy a kortárs építészet még mindig gyerekcipőben jár, és fő képviselőit, például Frank Gehryt, még a kortárs mozgalom tagjai is kritizálják.

A modern építészet fő jellemzői a szabálytalan, torz és töredezett formák, valamint az organikus formák és a fenntartható és környezetbarát technikák és anyagok használatának erős vonzereje. A zöld építészet valójában a kortárs építészet egyik fő ága.

Akár modern, akár romantikus, akár klasszikus, az építészet az emberiség öröksége a bolygó számára. A harmonikusabb és teljesebb élet alapfeltétele, az építészet egyre fontosabbá válik egy fenntarthatóbb és ökologikusabb világ előmozdítása érdekében, amely az embert nem csupán a tér egyszerű lakójává teszi, amelyben él, hanem tudatos és felelős lénnyé teszi az általa lakott bolygóért. A.Az építészet lesz a kulcsa ennek az egyensúlynak.