Foglaltsági arány, kihasználtsági együttható és talajáteresztő képesség aránya - úgy hangzik, mintha egy másik világból származó szavak lennének? Pedig nem azok! Ezek a kifejezések mind a házépítés folyamatára utalnak.

És mindenki, aki a saját otthonát építi, útközben találkozik ezekkel a furcsa szavakkal.

Mire ez megtörténik, elengedhetetlen, hogy tudd, mit jelentenek, és mi a fontosságuk.

És pontosan ezért hoztuk el nektek ezt a posztot, hogy timről timre elmagyarázzuk nektek, mit is jelent mindez végül is. gyerünk?

Mi a kihasználtsági ráta?

A kihasználtsági ráta általában arra utal, hogy egy telken vagy telken mekkora területet szabad beépíteni. Ez a ráta városonként és városrészenként változik. A városi területeken általában magasabb a kihasználtsági ráta, mint a vidéki területeken.

A telekfoglalási adót az egyes települések önkormányzatai határozzák meg, és fontos annak biztosítása érdekében, hogy a lakásépítés fenntartható és kiegyensúlyozott módon történjen, elkerülve a féktelen és tervszerűtlen növekedést.

A várostervezési osztályok határozzák meg a város egyes szektorainak kihasználtsági arányát, mivel minden régiót zónákra osztanak, és minden egyes zónára más-más kihasználtsági arányt határoznak meg, az egyes települések főtervének célkitűzésétől függően.

Városa kihasználtsági arányának megismeréséhez két lehetősége van: megkeresheti ezt az információt a városháza honlapján, vagy személyesen felkeresheti a várostervezési ágazatot, és kérheti ezt az információt, ebben az esetben általában egy kis díjat számítanak fel.

Érdemes észben tartani, hogy már a munka vagy akár a projekt megkezdése előtt elengedhetetlen, hogy ezek az információk a kezében legyenek, így nem kockáztathatja, hogy a munkát eltiltsák, bírságot kell fizetnie, vagy az utolsó pillanatban kell módosítania a projektet.

Hogyan kell kiszámítani a kihasználtsági arányt

Most jön a kérdés, ami nem fog elmaradni: hogyan kell kiszámítani a kihasználtsági rátát? Ez sokkal egyszerűbb, mint gondolná.

De először is meg kell határoznia a földterületének teljes méretét négyzetméterben.

Tegyük fel, hogy Ön egy 100 négyzetméteres telek tulajdonosa, és egy 60 négyzetméteres házat szeretne építeni, akkor a számítást úgy kell elvégezni, hogy a teljes beépített területet elosztjuk a teljes telek területével, így:

60 m² (a ház teljes beépített területe) / 100 m² (teljes terület) = 0,60 vagy 60%-os kihasználtság.

Ha az Ön önkormányzata meghatározta, hogy egy telken a maximális kihasználtsági érték 80% lehet, akkor az Ön projektje ezeken a paramétereken belül rendben van.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a kihasználtsági arány nem csak a ház méretére vonatkozik, hanem a telken lévő összes fedezetre, például a melléképületekre, a fedett szabadidős területekre és a többletet tartalmazó felső szintekre.

Nézzük meg közelebbről: az Ön telke 100 m²-es, és egy 60 m²-es első emeleti házat tervez, valamint egy második emeletet, ahol egy 5 m²-es erkélyt építenek, amely 5 m²-rel kifelé nyúlik. Ezen kívül még egy melléképületet is építeni kíván, amely összesen 20 m²-es szabadidős területet foglal magában.

A számítást ebben az esetben a következőképpen kell elvégezni: először adjuk össze a projekt összes beépített területét.

60 m² (a ház teljes beépített területe) + 5m² (a felső szint többlet területe) + 20m² (a melléképület beépített területe) = összesen 85 m².

Ezután ossza el a teljes beépített területet a teljes földterülettel:

80 m² / 100 m² = 0,85 vagy 85%-os kihasználtság.

Ebben az esetben a 80%-ban meghatározott kihasználtsági arány esetén a projektet át kell alakítani, hogy megfeleljen az önkormányzat által előírt paramétereknek.

De ha feltételezzük, hogy a felső emeleti erkély ugyanolyan alapterületű, mint az első emelet, akkor nincs többlet, és így a kihasználtság 80%-os lesz, ami megfelel az állami szervek által előírt határértéknek.

Ennek fényében talán elgondolkodik azon, hogy mi számít bele a kihasználtsági ráta kiszámításába, és mi nem:

A kihasználtsági aránynak számító területek

• Egy négyzetméternél nagyobb ereszek, erkélyek és sátrak;
• Fedett garázsok;
• Beépített területek, például szabadidős és szolgáltató területek, feltéve, hogy azok fedettek;
• Edicules;
• Felső szintek vízszintes többletei, például erkélyek.

Olyan területek, amelyek nem számítanak bele a foglaltsági adóba

• Nyitott garázsok;
• Úszómedencék;
• Gépházak;
• Felső emeletek, amelyek vízszintesen nem haladják meg az első emelet alapterületét;
• Föld alatti beépített területek, például garázsok

A fenti területek azonban, bár nem számítanak bele a kihasználtsági arányba, a területfelhasználási együttható kiszámításába beleszámítanak. Összezavarodott? A következő témakörben bővebben kifejtjük.

Kihasználtsági együttható

A kihasználtsági együttható egy másik fontos információ, amelyet a házépítés során kéznél kell tartania.

Ezt az értéket szintén az egyes települések önkormányzata határozza meg, és a földterület hasznosításának mértékére vonatkozik.

Vagyis minden épített terület számít, legyen az zárt vagy szabad terület, ellentétben a kihasználtsági rátával, amely a legtöbb esetben (ez önkormányzattól függően változhat) csak a fedett beépített területeket veszi figyelembe.

Egy másik különbség a kihasználtsági együttható és a kihasználtsági ráta között az, hogy ezúttal a felsőbb emeletek is beleszámítanak a számításba, még akkor is, ha az első emelettel azonos méretekkel rendelkeznek.

Például három 50 négyzetméteres emelet 150 m²-nek felel meg a kihasználtsági együttható kiszámításakor.

De álljon itt egy példa, hogy jobban megértse. A kihasználtsági együttható kiszámításához szorozza meg az összes emelet értékét, és ossza el a telek teljes területével, így:

50 m² (az egyes emeletek teljes területe) x 3 (az emeletek teljes száma) / 100 m² = 1,5. Más szóval, a kihasználtsági együttható ebben az esetben 1,5.

Tegyük fel, hogy a három emeleten kívül a telek 30 m²-es szabadidős területtel is rendelkezik. A számítás ezúttal a következőképpen történne:

30 m² (szabadidős terület) + 50 m² (az egyes emeletek teljes területe) x 3 (az emeletek száma) /100 m² (teljes terület) = 1,8.

A kihasználtsági arány kiszámításánál szintén nem szabad figyelembe venni a pincében lévő építményeket, viszont az egy négyzetméternél nagyobb sátrakat, ereszeket és erkélyeket, valamint az olyan fedetlen beépített területeket, mint az úszómedence, a sportpálya és a garázs, bele kell számítani.

A talaj áteresztőképességének mértéke

Van még egy rendkívül fontos számítás, amelyet az építkezés megkezdése előtt el kell végezni, ez pedig a talaj áteresztőképességének mértéke.

Fontos biztosítani, hogy az esővíz megfelelően be tudjon hatolni a talajba, megszabadítva a városokat az áradásoktól és a pangó víztől.

Ennek oka, hogy a nem megfelelő vízzáró padlók használata miatt az esővíz nem tud kielégítően elfolyni, és végül elönti az utcákat, járdákat és más közterületeket.

A talaj áteresztőképességének mértékét szintén az önkormányzatok határozzák meg, és minden városban más és más értéket alkalmaznak. A talaj áteresztőképességének kiszámításához az önkormányzat által ajánlott értéket meg kell szoroznia a földterület teljes területével.

Általában ez az arány általában a teljes földterület 15% és 30% között változik. Képzeljük el, hogy a városháza által előírt talajáteresztő képesség 20%, és a földterület 100 m², a számítás a következőképpen történik:

100 m² (teljes földterület) x 20% (az önkormányzat által meghatározott talajáteresztő képesség mértéke) = 2000 vagy 20 m².

Ez azt jelenti, hogy egy 100 m²-es telken belül 20 m²-t kell a talaj áteresztőképességére fordítani, azaz ezen a területen nem lehet semmilyen olyan vízzáró építmény, amely megakadályozza az esővíz talajba jutását.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a területet kihasználatlanul vagy rosszul kellene használni. Éppen ellenkezőleg, egy jó tervezés esetén ez a terület kertet, virágágyást vagy rekreációs gyepet jelenthet.

Ez lehet egy nyitott garázs helye is.

Egy másik lehetőség, hogy jobban kihasználja ezt a vízáteresztő területet, az alternatív anyagok keresése. Ezek közül a legelterjedtebb és legnépszerűbb a betonpadló.

Ez a fajta padlóburkolat üreges térrel rendelkezik, ahová füvet ültetnek. Az önkormányzatok általában 100%-ban vízáteresztőnek tekintik a concregamát.

Érdemes megfontolni a vízelvezető padlók használatát is, ebben az esetben a padlók teljesen vízállóak, de a kültér teljesen burkolt marad.

Egyes projektekben az is gyakori, hogy kavicsokat vagy folyami köveket használnak a talajburkolat kialakításához, fenntartva a talaj vízáteresztő képességét. A megjelenés nagyon szép.

Vagy egyszerűen dönthet úgy is, hogy a teljes vízáteresztő területet füvesíti, és így gyönyörű kertet vagy kis pihenő- és szabadidős pályát hoz létre.

A legfontosabb, hogy felmérje az Ön igényeit, ízlését és életstílusát, hogy a lehető legjobban alakítsa ki ezt a területet, és persze, hogy elfoglalva és jól kihasználva tartsa.

Végezetül azt is érdemes tisztázni, hogy mindezen információk célja a földterület legjobb kihasználása mind a tulajdonos, mind a város szempontjából. Ha ugyanis ezeket az értékeket tiszteletben tartják, akkor az egész városi környezet nyer.

Végül is, ki ne szeretne egy jól megtervezett városban élni és lakni, ahol a rendelkezésre álló területnek megfelelő, kiegyensúlyozott lakások vannak, és mindenekelőtt tiszteletben tartják a környezetet és a fenntartható gyakorlatokat? Nos, mindenkinek csak ki kell vennie a részét a munkából!